Örménykút község Békés megye észak-nyugati részén fekvő, a 44-es számú főúttól mindössze néhány kilométerre található, Hunya, Kardos, Kondoros, Gyomaendrőd, Csabacsüd és Szarvas települések által határolt kistelepülés.
Községünk nevét arról a Décsi-laposban található kútról kapta, amelynél hajdanában az Erdélyből Pest felé vásárra igyekvő örmény kereskedők itatták jószágaikat.
Az 1980-as években községünkben többször is és több helyen folytak régészeti kutatások. Szám szerint 77 színhelyről ad számot a topográfia. A legtöbb helyen szkíta, szarmata, hun, avar és Árpád-kori leleteket találtak. Az Árpád-kori leletek többsége a hajdanvolt Bercsényegyháza területén kerültek feltárásra.
Bercsényegyháza
Az 1980-as években folyó régészeti kutatások során a község Endrőddel határos területen Árpád-kori téglák darabjait találták, valamint az ezekkel a téglákkal jelzett, kb. 50 cm magas halmocskát, mely minden kétséget kizáróan Árpád-kori templom helyét jelöli. Ezt egy régi térképábrázolás is megerősíti, Kápolna-halom néven jelölve. A Makkay János vezette régészcsoport ezt a lelőhelyet a középkori forrásokból Bercsényfalu néven ismert településsel azonosította. Itt egy nagyobb kiterjedésű falu volt, amelynek virágkora a X-XI. századra esett. 1403-ban Bercheneghaz formában találkoztak nevével először, ekkor már puszta, és Maróth János macsói bán kapta meg a gyulai uradalom tartozékaként. Található néhány középkori lelet is, amely a Décsi lapos területén volt fellelhető. Itt egy falu, Décse létezett a török időkig.
Décse
A középkori település neve Geysce, Géza (Geyza) török eredetű személynévből kapta. Első említése a dömösi apátság 1138. évi birtokösszeírásában történik, 1403-ban ismét említik Maróthi János macsói bán birtokaként possessiv Deche alakban, 1475-től Corvin János birtoka, 1506-ban Békéshez sorolják. 1525-ben, mint vámhelyet említik. A gyulai uradalomnak jelentős ménese lehetett itt. Valószínűleg ekkor építik az udvarházat. Ennek az udvarháznak a maradványait találta meg Krecsmarik Endre 1913-ban. 1552-ben a település 64 portája 96 forint adót fizetett összesen. Ekkor említik először a település plébánosát is. 1553-ban 56 portát, 1556-ban 80 házat, 1559-ben a bíró mellett 60 adózó jobbágyat írtak össze. 1560-ban a kapuk száma 132, de csak 130 név szerint felsorolt lakosa fizetett adót. 1562-ben 140, 1564-ben 118 adózó portáját írták össze. A török defterek szerint 170 család lakott Décsén. 1569-ben református papja volt, Ölvedi Gergely, aki részt vett a nagyváradi zsinaton.
1572-ben Szénásy István birtoka, ekkor még lakott volt. Valószínűleg a tatár betörés (1596) során pusztult el véglegesen. 1665-ben már puszta, egyházának tégláit a szarvasi és gyulai építkezésekhez hordta el a török. E templom alapfalait találta meg 1917 augusztusában Krecsmarik Endre. 1696-ban 60 romos ház helye még kivehető volt. Az 1767. évi tanuvallomások alapján északi, Túrral (Mezőtúrral) való határa megegyezett Szarvas mai határával. A fenntebb leírtak alapján látható, hogy a török időkig Décse falunak több lakosa volt, mint Szarvasnak.
E két hajdani település helyén fekszik ma Örménykút.
A későbbiek folyamán a területet a megye sok helyéhez hasonlóan Harruckern báró telepítette be Szarvas részeként az 1700-as években. Élénk mezőgazdasági munkára utal a máig is álló - folyamatosan felújítás alatt lévő - Bakulya féle szélmalom,
melynek építését történészek az 1800-as évek közepére teszik.
Örménykút települést 1952 óta jegyzik ezen a néven, addig a szarvasi tanyavilághoz tartozott. A tanyavilág létrehozásában jelentős szerepe volt a városból kiköltöző embereknek. A kialakult tanyasorokat a sor elején lakókról nevezték el. A mai Örménykút területén található határrészek pl.: Décsi puszta, Décsi lapos, Körtés dűlő, Tóni-szállás (legelő), Maczonka dűlő, Medvegy dűlő, Sárkány dűlő, Kaukál dűlő stb. Az itt lakó emberek hozták létre azokat az iskolákat, ahol több mint száz éven át jelentős számú gyermek szerezte meg tudását. Tanyai iskola volt a Czifra és Roszik dűlőn, a Décs pusztán és Örményzugban. A gyermekek szülei ugyan messze voltak a várostól, de nem akartak elmaradni gyermekeik iskoláztatásában. Mivel községünk öt kilométerre van a főútvonaltól, viszonylagos zártsága miatt az itteni lakosság meg tudta őrizni elődei nyelvét, szokásait, kultúráját. Ezen csak az erőszakos magyarosítás, az oktatás kötelező magyar nyelvűsége, a hivatalos nyelv hozott némi változást. 1920-ig a szlovák nyelv, a szlovák nyelv használata szinte kizárólagos.
A kitűnő talaj, az alföldre jellemző időjárási és csapadékviszonyok végig a történelem során a mezőgazdaságot kínálták fő megélhetési forrásként az itt élőknek. Az 1952-es önállóvá váláskor 4 ezer lakost számláltak - az akkor még idetartozó, azóta önálló Kardossal együtt - ami mára 440-re fogyatkozott.
A kiválással egyidőben kezdődött a belterület kialakítása és a szocialista mezőgazdaság megszervezése. A nagyüzemi növénytermesztés és állattenyésztés vált jellemzővé és meghatározóvá ebben az időben a helyi termelőszövetkezet és a Szarvasi Állami Tangazdaság kerületének létrejöttével A tanyai iskolákat államosították, majd a központi iskola felépülése után körzetesítették. A tanácsrendszerben épült a tanácsháza-könyvtár-művelődési ház épületegyüttes, szilárd burkolatú úthálózat, ivóvízhálózat, közvilágítás létesült. A kulturális életet az 1966-ban életre hívott népdalkör és hagyományőrző együttes lendítette fel, ez a csoport sajnos ma már nem működik.
A közös tanácsok szervezése idején Örménykút előbb Kardossal osztozott 1977-től, majd 1981-től mindkét települést a Csabacsüddel közös tanács irányította. Helyben élő körzeti orvosi státuszt 1961-ben kapott először Örménykút. A lakosság élelmiszer ellátását és a kereskedelmet az ÁFÉSZ vette a kezébe.
A rendszerváltás utáni helyhatósági választásokkal egy időben az örménykútiak kinyilvánították újbóli önállósodási szándékukat, így a község 1991 óta ismét független, saját önkormányzata irányítja, Szakács Jánosné polgármester vezetésével.
